„Az OASIS az emberiség önként vállalt börtöne lett. – írta – kellemes hely, ahol mindenki elbújhat a problémái elől, miközben az emberi civilizáció, leginkább az odafigyelés hiányának köszönhetően, lassacskán összeomlik.”
És íme egy olyan könyv, amiről sosem gondoltam volna, hogy elolvasom. Azt meg pláne nem, hogy ennyire imádni fogom! A cím, a borító, az alaptörténet, minden arra utal, hogy ez egy kockáknak íródott gyöngyszem, ami nekünk, egyszerű, geek dolgokról mit sem tudó átlagembereknek nem való, hiszen úgysem értenénk. Pedig be kell, hogy valljam, nem sok minden van, ami távolabb áll tőlem, mint a videojátékok, ám ezt a könyvet nem akaródzott letenni!
És íme egy olyan könyv, amiről sosem gondoltam volna, hogy elolvasom. Azt meg pláne nem, hogy ennyire imádni fogom! A cím, a borító, az alaptörténet, minden arra utal, hogy ez egy kockáknak íródott gyöngyszem, ami nekünk, egyszerű, geek dolgokról mit sem tudó átlagembereknek nem való, hiszen úgysem értenénk. Pedig be kell, hogy valljam, nem sok minden van, ami távolabb áll tőlem, mint a videojátékok, ám ezt a könyvet nem akaródzott letenni!
2044-re a világunk az olajválság következtében elég barátságtalan hellyé alakult. A legtöbb helyen soha nem látott mértékű szegénység uralkodik, eszméletlen mennyiségű ember éhezik, nincs állása, lakhelye, tulajdonképpen az egész gazdasági és társadalmi élet az összeomlás küszöbén áll. Ám a technika fejlettebb, mint valaha és James Halliday megalkot egy olyan virtuális világot, az OASIS-t, ami menedéket nyújt a kegyetlen valóság elől. Ez egy elképesztően valósághű számítógépes játék, amelyben az emberek nagy része a fél (vagy inkább az egész) életét éli. Itt járnak iskolába, munkába, szórakozni, itt kötnek barátságokat vagy kezdenek párkapcsolatba. Ám amikor a virtuális paradicsom megalkotója és tulajdonosa, Halliday meghal, arra a személyre hagyja több milliárdos vagyonát és magát az OASIS-t, aki megleli a játékban elrejtett Húsvéti Tojást. Ez egy kincskereső játék, három kulcsot és három kaput kell megtalálni, valamint közben a feladatokat sikeresen teljesíteni, mivel azonban több mint 5 évig senki sem halad előre, az emberek lassan megfeledkeznek a Vadászatról. Aztán váratlanul egy Parzival nevű avatar megszerzi az első kulcsot. Ezzel persze mindenki figyelme ismét a Vadászatra terelődik és kezdetét veszi egy veszélyekkel teli játszma.
A regény eleinte döcögősen indul, ami nem is csoda, hiszen egy egészen új világot kell az írónak bemutatnia. Pontosabban kettőt. A középpontban az OASIS virtuális világa áll, ezt és ennek a működését ismerhetjük meg a legátfogóbban, de természetesen a valódi világról is kapunk információkat. Emellett a szereplőket is fel kell vezetni, Parzival - valódi nevén Wade - valós világunkbeli életén át megtapasztalhatjuk, hogy mennyire rossz a helyzet a Földön, hiszen ő is ahhoz a túlnyomó többséghez tartozik, akik nagyon nyomorúságos körülmények között élnek. Emellett az ő karaktere lesz az, aki a legnagyobb fejlődésen megy át, és szinte a szemünk láttára válik gimis tinifiúból érett harcossá. A lassabb lefolyású bevezetés után azonban rohamos tempóban gyorsulnak fel az események.
Mint tudjuk, a történet a jövőben játszódik, ám sikerült az alapsztoriba belecsempészni egy jó adag nosztalgiát, amiért külön dicséret, imádtam! James Halliday, az OASIS megalkotója, a 80-as években nőtt fel, így ez az időszak számára a legkedvesebb. Igazi kocka, eléggé antiszociális és különc kisfiú volt, aki később középiskolásként már nem csak játszott velük, hanem elkészítette saját számítógépes játékát. És mivel a 80-as évek megszállottja volt, így a kincskereső játékának alapfeltételévé tette a korszak popkultúrájának alapos ismeretét. Azt hiszem azoknak, akik szintén ebben a korban voltak gyerekek vagy nőttek fel, ez a könyv egy külön élményt ad, hiszen telis-tele van akkori videojátékokkal, zenékkel és filmekkel. De még így is, hogy ezeknek én személy szerint a nagy részét nem ismertem, hihetetlenül élvezhető volt. Szerettem ezekről olvasni, és úgy éreztem, tanulok is belőle. Emellett persze személyes örömpillanataim is voltak, amikor egy általam ismert dologhoz érkeztem, a Háborús játékokról szóló feladat például nagyon megmelengette a szívemet. :D
Az alapötlet, hogy a jövőben valahogy így néz majd ki az életünk, egy kicsit ijesztő lehet, hiszen a könyv nyíltan rávilágít az emberi kapcsolatok megromlására, egészen pontosan azok szinte teljes hiányára. Mondhatjuk tehát, hogy a Ready Player One egyben egy elég erős társadalomkritikát is magában hordoz, de ami nekem nagyon tetszik, az az egész mű hangulata. Disztópia révén teljesen megengedett, hogy az egész cselekményszálat belengje a tragédia vagy a nyomasztó reménytelenség érzése. Ennek is megvan a maga varázsa, de ennél a műnél kifejezetten örültem, hogy más dolgok kerültek előtérbe. Az egész mozgatórugója a feszültség és az izgalom, de emellett pozitív érzelmek, barátság, remény, végsőkig való kitartás, sőt még egy kis szerelmi szál is keveredik bele. Persze csak a kellő mennyiségben, az is inkább a végére tartogatva.
Összességében úgy gondolom, hogy ez egy fantasztikusan kidolgozott ifjúsági sci-fi, amit én kortól, nemtől és érdeklődési körtől függetlenül ajánlanék mindenkinek. Nem tudom elképzelni, hogy erre bárki is azt tudná mondani, hogy rossz (esetleg csak akkor, ha egyáltalán nincs ízlése). Hatalmas csillagos 5-ös! És csak remélni tudom, hogy a Steven Spielberg által megrendezésre kerülő filmváltozat hozza majd a könyv színvonalát. Egyelőre 2017 végére vagy 2018 elejére várható a megjelenés.
A regény eleinte döcögősen indul, ami nem is csoda, hiszen egy egészen új világot kell az írónak bemutatnia. Pontosabban kettőt. A középpontban az OASIS virtuális világa áll, ezt és ennek a működését ismerhetjük meg a legátfogóbban, de természetesen a valódi világról is kapunk információkat. Emellett a szereplőket is fel kell vezetni, Parzival - valódi nevén Wade - valós világunkbeli életén át megtapasztalhatjuk, hogy mennyire rossz a helyzet a Földön, hiszen ő is ahhoz a túlnyomó többséghez tartozik, akik nagyon nyomorúságos körülmények között élnek. Emellett az ő karaktere lesz az, aki a legnagyobb fejlődésen megy át, és szinte a szemünk láttára válik gimis tinifiúból érett harcossá. A lassabb lefolyású bevezetés után azonban rohamos tempóban gyorsulnak fel az események.
Mint tudjuk, a történet a jövőben játszódik, ám sikerült az alapsztoriba belecsempészni egy jó adag nosztalgiát, amiért külön dicséret, imádtam! James Halliday, az OASIS megalkotója, a 80-as években nőtt fel, így ez az időszak számára a legkedvesebb. Igazi kocka, eléggé antiszociális és különc kisfiú volt, aki később középiskolásként már nem csak játszott velük, hanem elkészítette saját számítógépes játékát. És mivel a 80-as évek megszállottja volt, így a kincskereső játékának alapfeltételévé tette a korszak popkultúrájának alapos ismeretét. Azt hiszem azoknak, akik szintén ebben a korban voltak gyerekek vagy nőttek fel, ez a könyv egy külön élményt ad, hiszen telis-tele van akkori videojátékokkal, zenékkel és filmekkel. De még így is, hogy ezeknek én személy szerint a nagy részét nem ismertem, hihetetlenül élvezhető volt. Szerettem ezekről olvasni, és úgy éreztem, tanulok is belőle. Emellett persze személyes örömpillanataim is voltak, amikor egy általam ismert dologhoz érkeztem, a Háborús játékokról szóló feladat például nagyon megmelengette a szívemet. :D
Összességében úgy gondolom, hogy ez egy fantasztikusan kidolgozott ifjúsági sci-fi, amit én kortól, nemtől és érdeklődési körtől függetlenül ajánlanék mindenkinek. Nem tudom elképzelni, hogy erre bárki is azt tudná mondani, hogy rossz (esetleg csak akkor, ha egyáltalán nincs ízlése). Hatalmas csillagos 5-ös! És csak remélni tudom, hogy a Steven Spielberg által megrendezésre kerülő filmváltozat hozza majd a könyv színvonalát. Egyelőre 2017 végére vagy 2018 elejére várható a megjelenés.
Értékelés
Kedvenc sorok
"Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája."
"Soha senki nem kapja meg, amit akar, és ez gyönyörű."
"Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk."
"Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű bolygón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt."
"Ismeritek azt a mondást, hogy ha egyszer elhagytátok az otthonotokat, soha nem térhettek vissza oda igazán?"
"Soha senki nem kapja meg, amit akar, és ez gyönyörű."
"Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk."
"Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű bolygón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt."
"Ismeritek azt a mondást, hogy ha egyszer elhagytátok az otthonotokat, soha nem térhettek vissza oda igazán?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése