"Gyűlölöm a bal kezemet. Gyűlölök ránézni. Gyűlölöm, hogy ráng, remeg, és arra emlékeztet, hogy elveszítettem önmagam. De ettől még ránézek, mert arra emlékeztet, hogy meg fogom találni a fiút, aki mindent elvett tőlem. Meg fogom ölni a fiút, aki megölt engem."
Bárkit kérdeztem vagy bármit olvastam erről a könyvről, mindig dicsérték, de még csak nem is úgy, hogy egész jó vagy nem rossz, hanem egyenesen tökéletes és fantasztikus és óriási könyvélmény. Hát meg kell mondjam, ehhez képest én kicsit csalódtam, mert bár tényleg egy jó könyv, de azért nem annyira rendkívüli, mint ahogy azt beharangozták.
Maga a történet már önmagában kicsit klisé. Nastya Kashnikov Brightonból Mill Creekbe költözik, ugyanis két éve egy szörnyű baleset áldozata lett, aminek következtében testileg, lelkileg össze van törve, és elhatározza, hogy maga mögött hagyja a múltat. Ám nem megy ez olyan könnyen, mert összetalálkozik egy hozzá hasonlóan sérült, zárkózott fiúval, Josh Bennett-tel. A könyv az ő szerelmi történetüket és életük tragédiáit meséli el, valamint láthatjuk, miként dolgozza fel lassacskán Nastya, hogy elvették tőle az álmát és a lehetőséget egy tökéletes életre.
Bárkit kérdeztem vagy bármit olvastam erről a könyvről, mindig dicsérték, de még csak nem is úgy, hogy egész jó vagy nem rossz, hanem egyenesen tökéletes és fantasztikus és óriási könyvélmény. Hát meg kell mondjam, ehhez képest én kicsit csalódtam, mert bár tényleg egy jó könyv, de azért nem annyira rendkívüli, mint ahogy azt beharangozták.
Maga a történet már önmagában kicsit klisé. Nastya Kashnikov Brightonból Mill Creekbe költözik, ugyanis két éve egy szörnyű baleset áldozata lett, aminek következtében testileg, lelkileg össze van törve, és elhatározza, hogy maga mögött hagyja a múltat. Ám nem megy ez olyan könnyen, mert összetalálkozik egy hozzá hasonlóan sérült, zárkózott fiúval, Josh Bennett-tel. A könyv az ő szerelmi történetüket és életük tragédiáit meséli el, valamint láthatjuk, miként dolgozza fel lassacskán Nastya, hogy elvették tőle az álmát és a lehetőséget egy tökéletes életre.
Ami nagyon tetszett, az a mű puzzle-szerű felépítése, hogy a teljes háttértörténetet nem tudjuk meg rögtön az elején, mindig csak elszórtan kapunk egy-egy információ morzsát, amik fokozzák a feszültséget és a kíváncsiságunkat. Mikor aztán végül megtudjuk, a teljes igazságot, értelmet nyernek a részletek, hirtelen minden darabka a helyére kerül a kirakósban és összeáll a kép. Egy nagyon megrázó, fájdalmas kép, ám mégis reményteli, mintha buzdítana, hogy maradjunk erősek és tartsunk ki, mert minden tragédiát fel lehet dolgozni, ha elég erősek vagyunk.
Viszont van egy elég nagy negatívuma, azok pedig a szereplők. Persze nem az összes, egészen pontosan csak a két főszereplő, Nastya és Josh. Egyiküknek sincs könnyű élete, sőt hatványozottan kijárt nekik a rosszból, ami miatt többször is majd megszakadt a szívem olvasás közben, de egyszerűen voltak olyan reakcióik és cselekedeteik, amiket képtelen voltam megérteni és elfogadni. Nastya lázadó öltözködése, önként vállalt némasága, durcáskodása és titkolózása lassan már az őrületbe kergetett. Leginkább az zavart, hogy szüntelenül csak arra gondolt, amit elvettek tőle, amit elveszített, ahelyett, hogy egy pillantást is vetett volna azokra a dolgokra, amik megmaradtak neki, vagy amik újonnan kerültek az életébe. Nem volt hálás azért, hogy életben van, helyette folyton azt szajkózta, hogy halottnak kéne lennie. Joshon pedig tényleg nem lehet túltenni morcosságban és persze hülyeségben. Volt egy pont, amikor eldobtam volna a könyvet, de úgy, hogy egyenesen Josht találja fejbe és elgondolkodjon magán, hogy mekkora idiótaságot is csinált.
Ezzel szemben fantasztikus mellékszereplőket kaptunk, akik közül Drew és Clay volt a kedvencem, de Drew szüleitől kezdve, Margoton át egészen Tierney-ig mind nagyon jól kidolgozott, szerethető karakterek. Az írónő kicsit feszegeti a fiú-lány barátság kérdést is. Drew és Nastya mindvégig megmaradnak barátoknak, hiába hiszi mindenki, hogy több van köztük, és szerintem ennél okosabb dolgot nem is tehetnének. Nagyon szerettem az ő párosukat, ahogy Drew fokozatosan levetkőzte a kemény fiú álarcot és kiderült, hogy ő is tud igazán szeretni, Nastya pedig végig mellette áll, segítik egymást, sokat viccelődnek, és ezt kimondottan jó volt olvasni.
Mindent összevetve úgy gondolom, hogy egy nagyon szép és egyben tragikus történetet ismerhettem meg, még ha kicsit elcsépelt is volt néhány jelenet és egy fokkal túl is lépte a romantika küszöbömet. Szeretném azt hinni, hogy Josh és Nastya képesek lesznek feldolgozni mindazt, amiket az élet eléjük gördített és végül boldogok lesznek, megtalálják a Nyugalom tengerét. Bár az elvárásaim talán túl magasak voltak a sok dicséret miatt, ezért egy kicsit csalódtam, de még így is egy nagyon jó könyvhöz volt szerencsém.
Értékelés
Kedvenc sorok
"Talán erre van szükségem. Hogy valaki elmagyarázzon engem saját magamnak."
"Inkább lennék egyedül, minthogy azt kelljen tettetnem, jól vagyok."
"A lelkünk mélyén mindketten tudtuk, hogy azért vonzódunk egymáshoz, mert hasonlóan sérültek vagyunk."
"Rengeteg minden meg tudja törni az embert, ha nincs, amibe kapaszkodjon."
"Minden normális családot csupán egy tragédia választ el a teljes széteséstől."
"Inkább lennék egyedül, minthogy azt kelljen tettetnem, jól vagyok."
"A lelkünk mélyén mindketten tudtuk, hogy azért vonzódunk egymáshoz, mert hasonlóan sérültek vagyunk."
"Rengeteg minden meg tudja törni az embert, ha nincs, amibe kapaszkodjon."
"Minden normális családot csupán egy tragédia választ el a teljes széteséstől."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése