Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)

"A sötét gondolatok még mindig ott motoszkáltak, de nem tettem semmi rosszat. Más szóval jól tettettem, hogy normális vagyok. Ha az utcán botlasz belém, fogalmad se lett volna, hogy mennyire meg akarlak ölni."

Ez a könyv a nem hétköznapi címmel, borítóval és tartalommal érthető módon felkelti az emberek figyelmét és nehéz felette szó nélkül elsiklani. Pár hónapja akadtam rá és már akkor elhatároztam, hogy elolvasom a John Cleaver sorozatot, amire most végre sort is kerítettem.

John Wayne Cleaver 15 éves és megszállottan rajong a sorozatgyilkosokért. Már kiskora óta besegít édesanyjának a halottasházi munkálatokban, ami azonban nem esik nehezére, hiszen örömét leli a hullákban. A pszichológusa szerint John szociopata, csak úgy, mint a sorozatgyilkosok nagy része. A fiú érzi, hogy kordában kell tartania valódi vágyait, nem akar ő is gyilkossá válni, ám harcolnia kell az egyre erősödő kísértés ellen. Ez egészen addig sikerül is neki, amíg Clayton városába be nem toppan egy sorozatgyilkos.

Nem vagyok jártas sem a horror, sem a krimi műfajában, az urban fantasy pedig még ennél is távolabb áll tőlem. Ez a könyv tehát minden tekintetben újdonság volt számomra és bizony tartogatott is meglepetéseket. Rögtön az elején, amikor is a halottasházban részletes leírást kapunk egy szétszabdalt hulláról és annak bebalzsamozásáról, őszintén szólva kicsit lesokkoltam. Azt hiszem én a kevésbé erős gyomrú emberek közé tartozom és így nem leltem különösebb örömöt az effajta leírásokban. Viszont ezek a véres jelenetek is egyértelműen hozzátartoztak a történethez, szóval valahogy át tudtam gördülni ezen az első sokkon és olvasni tovább, hiszen túlságosan érdekelt a folytatás ahhoz, hogy letegyem.

Ami ezután jött, az még engem is meglepett, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy érdekelni fog a sorozatgyilkosok személyiségrajza vagy hogy épp miért és hogyan öltek. Elég részletes leírásokat kapunk  ugyanis arról, hogy miképp gondolkodik egy ilyen ember, ami hátborzongató, ugyanakkor a maga módján érdekes és figyelemreméltó. A könyvben pár híresebb esetet, valódi sorozatgyilkosokat is említenek és ettől még valóságosabbnak és súlyosabbnak érződik az egész helyzet. Pontosan ezért is ért csalódásként, amikor kiderült a Claytoni Gyilkosról, hogy nem ember, hanem természetfeletti lény. Persze ez már a fülszövegből kiderül és a műfaja is egyértelműen jelzi, hogy mire számítsunk, de egyszerűen az én fejemben nem fért össze egy démoni teremtmény a rengeteg tényszerű leírással és ezzel a végtelenül racionális fiúval.

John karaktere ugyanis nagyon különleges. Valóban antiszociális személyiségzavara van, azaz tulajdonképpen szociopata, akinek nincsenek érzései, nem képes a szeretetre, empátiára vagy a bűntudatra, ám mégis valami miatt igyekszik önmaga maradni, jó maradni. Küzd a benne lakozó gonosz ellen, amit ő csak Szörnyeteg úrnak hív, s bár így börtönbe zárva érzi magát, mégis inkább ezt válassza, ahelyett, hogy követné a vágyait és belőle is gyilkos lenne. Szigorú szabályokat követ, amiket ő maga állított fel, mert tudja, hogy csak így őrizheti meg a hidegvérét. Egyáltalán nem hétköznapi, viszont egy nagyon erős karakter.

Ez a könyv a maga kegyetlen stílusával megdöbbentett, ugyanakkor magával is ragadott. Sok jelenet megborzongatott, de nem vette el a kedvemet az olvasástól, hiszen ahogy John, úgy én is fel akartam deríteni az ügyet és megtudni, hogy mi lesz a Claytoni Gyilkossal. Lehet, hogy jobban örültem volna, ha az író megmarad a racionalitás talaján, ám így is egy izgalmas történetet sikerült kreálnia, ami kimondottan jó sorozatindító volt, kíváncsian várom a folytatást. Az író köszönetnyilvánításának utolsó mondatát pedig egyenesen imádom: "És hadd ismételjem el újra: ez a könyv nem önéletrajzi ihletésű. Esküszöm."

Értékelés

Kedvenc sorok

"Valahogy olyan helyénvalónak tűnt, hogy az egyetlen ember, aki szerint kedves vagyok, pont egy démon felesége."

"Attól, hogy jó vagy abban, amit egyáltalán nem szabadna csinálnod, még nem lesz helyes."

"Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket."

"Ha belegondol, az emberek mindig a rajtuk kívül álló dolgoktól rettegnek, sosem önmaguktól."

"Mindig a saját kezedben van a végzeted, és mindig te hozod meg a döntéseket."