J. K. Rowling: Bogar bárd meséi

"De hát melyikünk mutatkozna olyan bölcsnek, mint a legifjabb fivér, ha választhatna a Halál ajándékai közül? A hatalom vágya mágusokat és muglikat egyaránt kísért; hányan tudnánk ellenállni a Végzet Pálcája csábításának? Akad-e ember, aki egy szeretett személy elvesztése után ne vágyna a Feltámadás Kövére?"

Azt hiszem senkinek sem kell bemutatni J. K. Rowlingot és az általa teremtett varázsvilágot - a Harry Potter könyvek és filmek bejárták a a Föld minden szegletét és mindmáig hatalmas a sikerük. A regényekhez több kiegészítő kötet is született, mint A kviddics évszázadai és a Legendás állatok és megfigyelésük, de ilyenek Bogar bárd meséi is. Jómagam sosem olvastam a Harry Potter könyveket, viszont a filmeknek nagy rajongója vagyok, csak úgy, mint mostanában a meséknek. Valamiért most sokkal érdekesebbnek találom őket, mint kisgyerekként. :D

Bogar bárd meséi ifjú boszorkányok és varázslók számára írt történetek, amik minden varázslócsalád polcán ott lapulnak és szerves részét képezik a kultúrának, hiszen körülbelül olyan jelentőséggel bírnak, mint a mugliknál (varázstalan emberek) a Grimm testvérek meséi. Ez a kötet pedig hozzásegíti a muglikat, hogy ne érezzék kizárva magukat a varázslóvilág alapműveiből és megismerhessék ezeket a meséket.

A kötet öt mesét tartalmaz és mindegyiket Dumbledore professzor kommentárjai követnek, amikben magyarázatot ad a mesék egyes elemeire vagy saját emlékeiből, tapasztalataiból idéz. Sajnos nekem ezek a részek nem lettek a kedvenceim, mert sokszor azt éreztem, hogy csak a terjedelem bővítése miatt vannak, főleg amikor a magyarázat hosszabb volt, mint maga a mese. Ráadásul mi szükség van rá, hogy az embernek megmagyarázzák, amit olvasott? Mindenkinek jelenthet mást vagy szűrhet le más tanulságot belőlük, szerintem felesleges ezeket az olvasó orra elé nyomni, mintha nem is lenne beleszólásunk abba, hogy mit gondolunk az adott meséről. Ezen kívül pedig tele voltak olyan információkkal, amik inkább unalmassá, mintsem érdekessé tették a mesék közti ugrást. Mindig sietve lapoztam, hogy elérjek végre a következő történethez, mert a köztes magyarázatok nem igazán kötöttek le.

Az első mese - A varázsló és a pattogó fazék - után nem voltam benne biztos, hogy el akarom olvasni ezt a könyvet. Ennek a mesének semmilyen pozitív tanulsága nem volt. Az idős varázslóról mindenki azt hitte, hogy jószívű és önzetlen, hiszen mindig segít a falubelieken, ám a mese végére kiderül, hogy igazából nem volt más választása, ahogy végül a fiának sem, és bár a fiatal varázsló egyáltalán nem akar másoknak segíteni, muszáj neki, mert a pattogó fazék nem hagy neki más lehetőséget. Egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet ez a történet.

Ezután azonban kellemes meglepetésként ért a következő négy mese, amik tényleg elbűvölőek és tanulságosak voltak. A szerencse színes szökőkútjának a vége nagyon tetszett, a kedvencem pedig talán A mágus szőrös szíve lett, amit viszont semmiképp sem olvasnék fiatalabb gyerekeknek. És persze a végén megtaláljuk a varázslóvilág leghíresebb meséjét a három fivérről, amivel a Harry Potter hetedik részében már mindenki megismerkedhetett.

Külön pozitívum, hogy a kötet teljes bevétele az írónő által létrehozott jótékonysági szervezet, a Children's High Level Group működéséhez járul hozzá, mely a gyermeki jogok támogatásáért és védelméért küzd, rászoruló fiataloknak igyekszik jobb életet biztosítani. Összességében nekem egy picit túl rövidre sikerült, szívesen olvastam volna több mesét Dumbledore jegyzetei helyett. A mesék szépek voltak, de nem sikerült annyira elvarázsolniuk, mint vártam, így csupán 3 pontot tudok adni a könyvre.

Értékelés

Kedvenc sorok

"Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk."

"Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért nagyon óvatosan kell bánni vele."

"Csak akkor bolygasd a legmélyebb titkokat – az élet forrását, az egyén létének lényegét –, ha készen állsz vállalni a legszörnyűbb következményeket."

"Az emberek hajlamosak arra áhítozni, ami a legrosszabb nekik."

"Mind a négyükre hosszú, boldog élet várt, s holtukig nem sejtették, hogy a szökőkút vizén nem ült semmilyen varázslat."