A legtöbben még gyerekkorukban túlesnek A kis hercegen az alapiskolában kötelező olvasmányként, esetleg felolvasás révén vagy csak úgy maguktól, mert ki lenne képes kihagyni egy ilyen híres és nagyszerű művet? Hát nekem valahogy egészen idáig sikerült. Szégyellem is rendesen, de most törlesztettem az adósságot.
Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni, magam sem tudom, miért húztam ilyen sokáig. Egy részről örülök, hogy most került a kezembe, másrészről kicsit csalódott vagyok, hogy megfosztottam magam egy élménytől. Az, hogy az iskolában mindenféle kötelező olvasmányokkal tömik a gyerekek fejét számomra sosem tűnt értelmes cselekedetnek, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy amit utasításszerűen kell megcsinálnunk, ahhoz sokkal kelletlenebbül állunk hozzá, mint ahhoz amire önszántunkból határozzuk el magunkat. Nem tudom, hogy értelmeztem volna ezt a művet kisiskolásként, hogy mit fogtam volna fel belőle. Egészen biztosan csak a töredékét értettem volna a valódi üzenetnek (sőt talán még most is). Viszont érdekes lehetett volna különböző életszakaszaimban újraolvasni és ahogy egyre idősebb leszek újabb és újabb kincseket fedezni fel benne. Nos, ezen már nem érdemes töprengeni, viszont szerencsére a jövőben még számtalanszor újraolvashatom, és úgy érzem, újra is fogom.
Ennek a műnek már az ajánlása is könnyeket csal az ember szemébe, az írónak már itt sikerül egy kicsit a szívünkbe marnia és ez a rövid, de annál tartalmasabb történet előrehaladtával még rengetegszer megismétlődik. Annyira igaz minden egyes szava, annyira mély és megható. Még beszélni is nehéz róla. Hiszen pontosan az emberek hibáit, a mi hibáinkat sorakoztatja fel és állít görbe tükröt egy végtelenül okos gyermek megfigyelésein keresztül. És talán pontosan emiatt lehetséges, hogy egyszerűen élvezet olvasni és olyan könnyed módon fészkeli be magát az ember elméjébe, hiszen mindnyájan voltunk egyszer gyerekek, csak sajnos - ahogy Exupéry is mondja - "kevesen emlékeznek rá".
A rajzok valami elbűvölőek! A kedvencem egyértelműen az óriáskígyó - kívül, belül. Különleges hangulatot adnak ennek a kis meseregénynek, és bár ez is lehet arra utaló jel, hogy a könyv gyerekeknek íródott, én mégis inkább úgy gondolom, hogy ez egy felnőtteknek szóló mese. Vagy mindkettő. Ettől is különleges.
A kis herceg klasszikus magyar fordítását Rónay Györgynek köszönhetjük, de nekem most volt szerencsém megismerkedni Takács M. József fordításával is, ami tavaly jelent meg. Amikor idegen nyelvről fordítanak le egy művet, az mindig érdekes folyamat, nehéz megtalálni azokat a szavakat, amik vissza tudják adni az író eredeti gondolatait - sok esetben nem is lehet. Ezáltal minden fordítás egy kicsit más szemszögbe helyezi az adott művet, mind valami mást ad az olvasónak, így is segítve megérteni mindazt, ami a sorok között lapul. Nekem személy szerint mindkét fordítás nagyon tetszett, annak ellenére, hogy egy több, mint 70 éves műről van szó, nagyon gördülékenyen lehet vele haladni, egyáltalán nem okoz nehézséget a nyelvezet. Ami talán egy kicsit furcsa volt a 2015-ös verzióban, az a mindenki által ismert sorok hiánya, pontosabban új köntösbe öltöztetése. Abban ugyanis hiába keressük a híres "jól csak a szívével lát az ember" kezdetű mondatot. Helyette ezt találjuk: "A szemünk nem képes meglátni a dolgok lényegét; azt csak a szívünk súghatja meg nekünk." Szokatlan ugyan, ám így is gyönyörű.
Ami számomra nagyon meglepő, hogy jó pár helyen láttam a könyvről negatív értékeléseket. Persze mindenkinek szíve joga, hogy mit gondol egy műről, és azt is megértem, hogy az évek során valóban rengetegszer, rengeteg helyen szinte már unalomig idézték A kis herceg sorait, de ez magát az írót és a művét nem minősíti. Egyszerűen csak meg kell próbálni elvonatkoztatni attól, hogy egy-egy sort már vagy kismilliószor hallottunk és láttunk az emlékkönyveinktől kezdve a ballagási üzenetekig mindenhol, és egy kicsit elgondolkodni a valódi jelentésükön. Ennek a csodálatos "mesének" ugyanis minden sora bölcs gondolatokat rejt, s kicsit olyan, mint egy rejtvény, aminek száz meg száz különféle megoldása van és ahányszor olvassuk el, annyiszor más és más megoldásokra bukkanunk.
Nekem ez a mű egy fantasztikus élmény volt, egy emlékezetes utazás bolygóról bolygóra. Az egyetlen dolog amit bánok, hogy ilyen hamar véget ért és nem olvashatom tovább a szőke kisfiú történetét. S bár rövid volt ugyan, de egyértelműen nyertem valamit. Mégpedig... a búza színe miatt. És még nagyon sok minden más miatt. :)
Értékelés
Kedvenc sorok
"– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó."
"Olyan titokzatos világ a könnyek országa."
"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele."
"– Nem tudom – mondta –, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."
"- Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket...
- Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?
Erre azonban a kis herceg nem felelt."
"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél… az teszi olyan fontossá a rózsádat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése