On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

"– Bocs, apa rosszul tettem fel a kérdést. Szeretnéd, ha egy osztálytársammal mennék moziba, aki már túl van az első pár berúgáson, óvszer nélkül szexel, és tudja, hol lehet drogot kapni? Vagy inkább elengedsz egy lovaggal, aki elpirul, ha meglátja a bokámat?"

A megismerkedésem ezzel a könyvvel eléggé kalandosra sikeredett - az első benyomásom csak annyi volt, hogy csodás borító, pocsék cím. A lovagos téma valahogy mindig is távol állt tőlem, ezért elsőre kijelentettem, hogy ezt én el nem olvasom. Végül aztán mégis csak piszkálta a csőrömet, hogy annyi jó értékelést kapott, és kíváncsi voltam, vajon miért. Ekkor néztem csak utána, ki is valójában On Sai, mert bármilyen meglepő, én nem ismertem őt azelőtt. Na ezután már muszáj volt elolvasnom!

Mia Anne, aki egy autóbalesetben elvesztette édesanyját és közben majdnem teljesen lebénult, Vancouverből Budapestre költözik apjával, Amon Dollond professzorral. Egy újabb tragédia következtében azonban a lány különös álmokba csöppen egy idegen világba, ami tele van furcsa szokásokkal, lovagokkal és mágiával. Mia Anne-nek végül rá kell jönnie, hogy mindez nem csupán álom és a képzeletbeli világ nagyon is valóságos, ami valós veszéllyel fenyeget.

Az elején nem igazán kötött le a történet és erősen gondolkoztam rajta, hogy letegyem-e a könyvet. Az volt az érzésem, mintha egy korosztállyal idősebb lennék a célközönségnél, holott általánosságban nem érzem úgy, hogy teljesen kinőttem volna a vörös pöttyösökből (nem akarok megöregedni!!). A váltott szemszög ellenére egyes szám harmadik személyben volt megírva a történet, ami először zavaró volt és hozzá kellett szoknom. Mia Anne részeivel nem volt különösebb bajom, Amon professzorét egyenesen imádtam, ám Kósza lovag és az ő világa valahogy mintha mérföldekre lett volna tőlem. Az igazság az, hogy ez az érzés később sem nagyon változott, ám szerencsére az események kárpótoltak ezért.

Miután beindultak a történések, kezdtem érezni azt a jó kis vonzást, ami odaragaszt a lapokhoz és fokozatosan megbizonyosodtam róla, hogy előítéleteimmel ellentétben ez nem valami béna Csók, pont jókor koppintás. Hatalmas szerencsémre köze sem volt ahhoz a borzalomhoz! Maga az alapsztori igazán érdekes volt, csak a kivitelezést éreztem néhol kicsit felszínesnek vagy elkapkodottnak. A főgonosz karaktere például szerintem nem volt kellőképp kidolgozva, nekem valahogy túl könnyűnek tűnt a vele való harc. A mágikus világ viszont egész szépen fel lett építve, még ha azokért a jelenetekért nem is voltam igazán oda.

Kósza, a hős lovag nekem inkább volt bosszantó, gyerekes és végtelenül irreális, mint álompasi jelölt. Ezt sajnos nem tudom ész érvekkel megmagyarázni, tényleg mindent megtett azért, hogy elnyerje Mia Anne és az olvasók szívét, és bár a lánnyal tényleg voltak aranyos és szívet melengető jeleneteik, engem nem nyert meg magának. Ellenben ott van Amon professzor, akit sejtéseim szerint nem mindenki kedvelt, ám én egyszerűen imádtam! Amon Asperger-szindrómás, tehát az érzelmekkel kicsit bajban van, ezért sokszor tűnhet úgy, mintha nem is szeretné a lányát, ám igazából az írónő csak nagyon hitelesen adta vissza ennek a betegségnek minden jellemzőjét. Én nem tudtam rá haragudni az érzéketlensége miatt, sőt a végén még bizonyított is nekünk. Másik kiemelkedő karakter Tom, a francia srác, akinek két anyukája van. Tomot két nő neveli, így aztán kicsit át is vett az ő stílusukból, lányos gesztusai miatt sokan melegnek hiszik, pedig ez teljes tévedés. Ezek a helyzetek is sok vicces jelenetet szültek, Tom pedig végig nagyon jó fej volt és kitűnő barát.

Az elvárásaimat tehát magasan felülmúlta ez a könyv, de a lovagokat ezúttal sem sikerült megkedvelnem, ahogy ez a mesebeli varázs világ is még mindig ugyanolyan távol áll tőlem, mint kezdetben. A történet azonban kétség kívül érdekes volt, amit a két különböző világ találkozása kétségkívül izgalmassá tett. A stílusa nagyon könnyed, fiatalos, a magyarországi, budapesti élet bemutatása pedig folyton megmosolyogtatott, igazán örültem, hogy a nagy része itt játszódott. On Sai, azaz Varga Beáta pedig felkeltette az érdeklődésemet, úgy érzem, be kell majd pótolnom az eddig elmulasztott köteteit.

Értékelés

Kedvenc sorok

"Sosem volt kapkodó típus, a világvége miatt ráér az utolsó öt percben aggódni."

"Ennél udvariasabb nemet lányt még nem kapott. A tökéletes fiú tökéletesen küldte a jó édes anyjába."

"A magányosoknak egyetlen barát elvesztése a csillagok kihunyásával ér fel."

"Amon első gondolata az volt, hogy a magyarok nem normálisak."

"Ha nem bírod a szüleidet, jusson eszedbe, ők még az előző évezredben születtek.Türelmesnek kell lenni az ilyen régészeti leletekkel."