"Az íróasztal alatt négykézláb kuporogva két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy miként is keveredhettem ilyen ostoba helyzetbe. A válasz persze egyértelmű: sosem bírom fékezni a kíváncsiságomat. A másik, ami piszkált, hogy ha több alsószoknyát hordanék (...), akkor most nem törné annyira a térdemet a szalon márványpadlója."
A Leányrablás Budapesten nálam hatalmas sikert aratott, úgy faltam a lapokat, ahogy csak bírtam, így aztán külön örültem neki, hogy a trilógia második része kicsit hosszabbra sikeredett, ezáltal még több jutott a jóból. Ugyanis bátran ki merem jelenteni, hogy ez a rész még az előzőt is túlszárnyalta, pedig azt hittem, hogy az képtelenség.
A korábban halottnak hitt Hangay Emmáról, vagyis Gerlicéről kiderül, hogy mégsem vesztette életét a cirkuszi tűzesetben, titkon Pozsonyba menekülve Kardos Cecília álnéven ápolónőként dolgozik. Ám később a nyugodt élete újra felkavarodik, és így Budapestre kell szöknie, ahol azonban csak rosszabbra fordul a lány helyzete. Ezzel körülbelül egy időben Mili és Richárd folytatják a nyomozást, ám kicsit szüneteltetniük kell az idősebbik Hangay lány ügyét, mert Rudnay rendőrfőkapitány rég lezárt, ám valamilyen módon mégis gyanúsnak tűnő ügyeket bíz Ambrózyra, amik végül komoly veszélybe sodorják a detektívpárost.
Hát ez valami eszméletlenül jó volt! Egyszerűen kiráz a hideg ha belegondolok, hogy milyen nagyszerű, mekkora tudással és kreativitással rendelkező írók élnek közöttünk, és nem, nem a hatalmas Amerikában, vagy a világ bármelyik másik pontján, hanem itt, kicsinyke hazánkban, Magyarországon. Ennek a műnek a megírásához ugyanis irdatlan sok munkára volt szükség, ebben biztos vagyok. A könyvben említett esetek egytől egyig megtörténtek a valóságban is, ahogy a szereplők nagy része is valóban létező személy. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire fondorlatos a cselekmény felvezetése, ahogy fokozatosan derengeni kezd az olvasó szeme előtt az igazság, ahogy lassanként megértjük az összefüggéseket és kialakul a végső kép - egyszerűen zseniális!
A szereplők sem okoztak csalódást, Mili és Richárd még mindig imádni való együtt, a sok csipkelődés, a közös nyomozások, az apró aggódó megnyilvánulások, mind nagyon élethűek és szerethetőek. Ám a többi karakter is éppúgy kitett magáért, még mindig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha leléptek volna a lapokról, vagy én bújtam volna bele a történetben és ott járkálnék közöttük 1900-ban. Tetszett, hogy Milit nem változtatta meg a fővárosi élet, önmaga maradt és mivel továbbra is ilyen makacs, saját utakon kezd járni. Én ezt egyáltalán nem bántam, ezzel is csak a személyiségét támasztotta alá, hiszen neki nem lehet csak úgy nemet mondani és titkolózni előle, mert ha Hangay Emília egyszer a fejébe vesz valamit, annak bizony minden áron utánajár. Imádtam!
Ambrózy báró ebben a részben kezd kicsit felengedni, néha még el is mosolyodik és határozottan valamiféle érzelmek jelennek meg rajta, aminek nagyon örültem. Bár ez alkalommal sem sokat tudtunk meg a titokzatos múltjáról, azért apránként mégis közelebb kerülünk az igazsághoz, amit én már őszintén szólva alig bírok kivárni. Emma vagyis Cili jelenetei most még izgalmasabbak voltak mint legutóbb, a könyv végére lerágtam az összes körmömet, hogy vajon mi történik majd vele, bajba kerül-e, meg tud-e menekülni, merre viszi őt a szerencséje. Érdekes volt, hogy mindezt nem a múltban, hanem immár Mili történetével párhuzamosan olvashattuk.
Mindenképpen érdemes elolvasni a könyv végén található üzenetet is, amit Böszörményi úr az olvasóknak szán. A gyilkosságokkal kapcsolatban fényt derít arra, hogy mi is volt valóság és mi kitaláció, ami szerintem igazi különlegessége ennek a sorozatnak. Az, ahogy a tények és a képzelet világa összekeveredik és valami igazán mesterit hoznak létre együtt - személy szerint én nem tudok betelni vele. Minden egyes alkalommal elmosolyodok amikor ezekre a gyönyörű szép könyvekre nézek és arra gondolok, hogy mekkora érték mindez, hogy mennyire fontosak az ilyen művek.
Kötelezően elolvasandó mindenkinek, aki szereti a krimit, az ifjúsági regényeket, a csavaros történeteket vagy Böszörményi Gyula műveit. Sőt, tudjátok mit? Mindenkinek kötelező lenne elolvasnia! Csak hogy megtudjuk, milyen is egy igazán jó könyv. Még oldalakon át tudnám dicsérni ezt a részt, az egész trilógiát vagy akár magát az írót, ám egy szó, mint száz: fantasztikus! Le a kalappal, ezer köszönet, hogy részem lehetett ebben a csodában, alig várom a folytatást!
Értékelés
Kedvenc sorok
"– Bolondnak lenni a fiatalok előjoga – mondta halk sóhajjal. – Maguk ketten azonban kissé túlzásba viszik."
"Abban a pillanatban képtelen voltam eldönteni, hogy kinevessem-e, vagy inkább lekeverjek neki egy hatalmas pofont."
"– Hat hónap nem olyan nagy idő.
– Hat hónap olykor felér az örökkévalósággal."
"Ha megláthatnád az embereket úgy, mint amint vannak, megundorodnál és undorodban megőrülnél."
"Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában."
"Abban a pillanatban képtelen voltam eldönteni, hogy kinevessem-e, vagy inkább lekeverjek neki egy hatalmas pofont."
"– Hat hónap nem olyan nagy idő.
– Hat hónap olykor felér az örökkévalósággal."
"Ha megláthatnád az embereket úgy, mint amint vannak, megundorodnál és undorodban megőrülnél."
"Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése