Rebecca Donovan: Boldogító ​lélegzet (Csak lélegezz! 3.)

"– Minden lélegzetem miattad van. – Szeme megrebbent, még mindig a szemembe nézett. – Amikor nem voltál mellettem, hogy megments… akkor is miattad vettem mégis levegőt. És ezért mindig szeretni foglak. Mindig."

Nos, hát az előző rész számomra nagyon elszomorítóan végződött, Emma csak úgy fogta magát és elment, mindent hátrahagyva, ami eléggé aggasztott és kíváncsi voltam, hogy ezután milyen irányt vesz a szereplők élete a trilógia utolsó kötetében.

A történetben két évet előreugrunk oda, ahol Emma már a Stanfordra jár és látszólag teljesen új életet kezdett. Miután se szó, se beszéd kisétált Evan életéből, próbálja kizárni az összes érzést, mert tudja, hogy máskülönben összeroppanna. Elkezd bulikba járni, hogy könnyebben menjen a felejtés, ahol azonban összeismerkedik Cole-lal és egy furcsa kapcsolat alakul ki köztük. Azonban Emmának egy hirtelen tragédia miatt vissza kell utaznia Weslynbe, ami régi sebeket szakít fel és rá kell jönnie, hogy amíg nem birkózik meg a démonaival, addig sosem lesz igazán boldog.

Ez a rész... hát hirtelen nem is tudom mit mondjak! Imádtam és utáltam. Először is megjegyezném, hogy nekem folyton újra és újra az járt az eszemben, hogy ez nem is ugyanaz a sorozat, ezt nem is Rebecca írta, ez valami másik könyv, tuti félrenéztem. Annyira nehéz volt hozzászoknom, hogy a szereplők felnőttek, elhagyták a szülővárosukat, egyetemre járnak és élik a saját kis világukat. Mint egy anyuka, aki kapkodja a fejét, hogy milyen gyorsan megnőttek a gyerekei. :D Meg persze eléggé nagy váltás volt ez a napsütötte luxus Santa Barbarán a jó öreg Weslynhez képest. Ennek ellenére azonban nagyon tetszett ez az új élet, tetszettek Emma új barátai, főleg Serena. Sőt Cole is nagyon tetszett! Persze, mind tudtuk legbelül, hogy nem veheti át Evan helyét, de egyszerűen imádtam a karakterét. Azt hiszem, mindenkinek szüksége lenne egy Cole-ra a bizonytalan, nehezebb időszakaiban, aki el tudja fogadni a helyzetet. A távozása pedig szívszorító volt, de nem is lehetett volna szebb.

Ami engem nagyon meglepett, az a váltott szemszög használata, amikor Evan újra belépett a történetbe. Az írónő nagyon egyszerűen, dőlt betűkkel különítette el Evan részeit Emmáétól. Egyáltalán nem volt zavaró vagy ilyesmi, csak szimplán nem számítottam erre a megoldásra. Más részről azonban tényleg szükség volt rá, hogy Evan érzéseit és gondolatait is jobban megismerjük, ezáltal lett kerek a történet, de ez a kis újítás is csak erősítette bennem azt az érzést, mintha ez a rész valahogy nem passzolna az előzőkhöz.

És akkor ott van Emma! Már az első résztől közel állt a szívemhez, mert folyton magamra ismertem benne, de ez az érzés ebben a kötetben érte el a tetőpontját. Em most van életének abban a szakaszában, amikor rengeteget vitatkozik önmagával, mert nem tudja, mi a helyes, nem tudja, hogyan lépjen túl a múltján és kezdjen el egy szép új jövőt. A döntései, az ahogy önmagát látja, mind saját magamra emlékeztettek, és ezt elég nehéz volt így kívülállóként szemlélni. Sokszor haragudtam rá, hogy ne csinálja ezt, közben pedig tudtam, hogy én is pontosan ezt tenném. Ez a könyv egy hatalmas görbe tükröt tartott elém, amit nem mindig volt könnyű elviselni, de végső soron azt hiszem, hogy tanultam belőle és valami különlegeset adott nekem.

Nehéz szívvel engedem el ezeket a szereplőket, mert nagyon megszerettem őket ezen az összesen majd ezerötszáz oldalon és szívesen követném még őket tovább az életük útjain, de azt hiszem, meg kell békélnem a gondolattal, hogy itt a vége. Ezerféle érzelmet megtapasztaltam a Csak lélegezz! trilógia köteteivel, hiányozni fog ez a csodás érzelmi hullámvasút, ami képes volt egyik pillanatról a másikra megnevettetni majd a padlóra küldeni. Szerintem ezeket a könyveket nem lehet egyértelműen besorolni, az elején még young adultként indít, a végére inkább már a new adult felé hajlik, de bátran tudom ajánlani kb. 15-16 éves kortól bárkinek, akár anyukáknak is, hiszen ezek a könyvek nagyon jó bepillantást nyújtanak egy fiatal lány érzéseibe.

Értékelés

Kedvenc sorok

"Ha nem akarod, hogy a dolgok komplikáltak legyenek, akkor tartsd magad távol a pasiktól."

"Minden döntésnek van következménye. Megérdemeltem minden lüktetőn fájdalmas szívdobbanást."

"Csak azt nem szabad elfelejtenem soha, hogy mindig van választási lehetőség."

"De attól, hogy valamit akarunk, az a valami nem mindig történik meg."

"Ha múltad hibáiban élsz, csak azt éred el, hogy tönkreteszed a jövődet."